Bevennéd?
Mármint a heteroszexuálissá tevő bogyót. Tudom, nem épp a legjobban időzített kérdés. Mert végül is ma van a magyar homoszexuálisok "ünnepnapja". S egy ünnepnapot nem illik elrontani. De én akkor is ezen a héten jutottam el oda, hogy erről az engem mindig is foglalkoztató kérdésről írjak. Mert ugye már lassan tizenhét éve (basszus az életem több, mint feléről van szó) küszködöm a problémával.
S a válaszom folyamatosan igen. Én bevenném a bogyót. Mert eddig nem sok pozitív élmény ért. S ami pozitív volt, azután is sokkal tovább tartó negatív következett. Mert hiába voltam roppant boldog vagy három hónapig az Elsővel, ha utána hónapokig sirattam, s közben is voltak mélypontok. Bevenném a bogyót, mert az elmúlt évek során több olyan lánnyal is találkoztam, akivel boldog lehetnék, mert ugyanazokat az értékeket vallja, mint én, ugyanaz az életmód vonzza, mint engem, míg hasonló fiúval még nem futottam össze. S bevenném a bogyót, mert sokkal nyitottabb lennék, sokkal több dologba mernék belevágni, mert nem félnék attól, hogy esetleg egy személyiségjegyem miatt az egész munkámat megkérdőjeleznék mások.
Oké, a melegségemnek köszönhetően találkoztam egy-két baráttal is. Viszont ez nem biztos, hogy mindig elég vigasz akkor, amikor a kisbolt pénztáránál két perc masszív buzizást kell végighallgatnom.
És igen, lehet kövezni, és azt mondani, hogy sötéten látom a helyzetet. Igen, sötéten látom. De ez tapasztalatból fakad.
Eddig 33 komment érkezett
(
)
-
1. Álmostigris
2011. 06. 18. 22:38 -
2. warum
2011. 06. 18. 23:10@Álmostigris: Miért van az, hogy mindenki emlékszik arra, amit évekkel ezelőtt mondtam, csak én nem? :D No, jó, emlékszem az esetre, s jobb pillanataimban így is tudok gondolkodni. S ebben a posztban sem állítottam, hogy heteróként mennyországban élnék. :)
Nekem nem menne bogyó nélkül. Illetve másfajta bogyóra lenne szükségem, hogy fizikailag menjen...
-
3. Aurelio
2011. 06. 18. 23:28Inkább a kolostor, mintsem a bogyó :P
-
4. warum
2011. 06. 19. 22:00@Aurelio: Sosem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de nem bírnám a kolostor magányát és bezártságát. :) Hiányozna sok ember, mert a többiektől szép az élet. :)
Szóval inkább bogyó, mint kolostor. -
5. Aurelio
2011. 06. 19. 23:32Szerinted én bírnám? ;) Az élet valóban a többiektől szép, de ehhez nincs szükség bogyóra.
-
6. warum
2011. 06. 20. 22:33Hát, ezek szerint nem bírnád. :)
-
7. SPF2
2011. 06. 20. 23:19Abszolút megértem a dilemmádat, nem könnyű, de mivel nincs ilyen bogyó, ezért túl sokat nem is érdemes rágódni rajta.
-
8. warum
2011. 06. 21. 23:41Igazából nem is a bogyón, hanem a döntések helyességén van a hangsúly. Mert ki tudja, nincs-e igazuk a kőkonzervatív katkóknak, s tényleg bűn a homoszexualitás Isten szemében... Vagy csak szimplán betegség, ami esetleg gyógyítható is.
Oké, kevés esélyét látom, de a másik oldalról sem látok megdönthetetlen érveket.
Egyszóval szkeptikus vagyok, mint általában. :) -
9. Whynot
2011. 06. 22. 21:08A bejegyzés mellett a 8. kommented a legérdekesebb... Szerintem pont ezek azok a dolgok, amik még nehezebbé tennék a döntést akkor, ha ott lenne előttünk a bogyó. Mert a bűn nehezebben kezelhető számomra, mint annak a ténynek a feldolgozása/elfogadása, hogy mi lesz, ha nem találok olyan srácot, akivel tényleg holtomiglan-holtodiglan, vagy valami ilyesmi :)
Igaz, hogy én nem katolikus vagyok, de Istenben hiszek, így valószínűleg bevenném a bogyót. Hogy ez gyengeség vagy sem, nem tudom... -
10. warum
2011. 06. 22. 22:54@Whynot: Ha egyértelmű lenne, hogy bűn, akkor minden további nélkül bevenném a bogyót.
-
11. Captain
2011. 06. 28. 15:28Ez csak menekülés, a problémák elodázása, a gyengeségek figyelmen kívül hagyása, önmagunk megalázása...
Semmi más nem vagy, mint ember. És noha nem vagyok sem vallásos, se nem hiszek olyan nagyon-nagyon, de egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy cél nélkül lettél az és olyan, aki és ami. Neked ez a kereszted, amit hordanod kell, amivel meg kell birkóznod. És ha bevennéd ezt a hülye bogyót... akkor nem megmenekülsz tőle, hanem saját magad vered be a szögeket. -
12. warum
2011. 06. 29. 0:43@Captain: valóban menekülés és a problémák elodázása. Azt nem hinném, hogy a gyengeségek figyelmen kívül hagyása lenne, hiszen nagyon is tisztában vagyok a gyengeségeimmel. Ha valamiben jó vagyok, az talán az önismeret. Önmagamat meg hadd alázzam már szabadon. :)
De komolyra fordítva a szót, tisztában vagyok azzal, hogy nem cél nélkül lettem, az aki, s tudom, hogy nekem ez a keresztem. Csak az a kérdés merül föl bennem, hogy akkor cselekszem jól, ha elfogadom magam, vagy ha elnyomom magamban ezt a dolgot? S azt hiszem, hogy erre a kérdésre egy ember sem tudja a helyes választ. -
13. Aurelio
2011. 06. 29. 9:48Captainnek adnék igazat (nem jönnél el egyszer anyámat győzködni? én már széttéptem a számat, de hiába...).
@Álmostigris: a csendes, kiegyensúlyozott kispolgári léthez hétvégi állatkert-látogatással,és egy szép,szerető társsal nincs szükség semmiféle bogyóra. Nekünk a saját kereteinken belül kell boldogulnunk, és a rejtőzködés helyett harcolnunk azért, hogy a társadalom nálunk is elfogadjon bennünket, mint Nyugaton. Egyébként meg: "Kinek mi gondja van rája, Hadd járjon a falu szája!"
Kedves warum, először is el kellene dönteni, hogy a bejegyzés az életben ért csalódások vagy vallási okok miatt íródott. Ha a második, csak szembeszállni tudok veled, mert tudod jól, hogy az Egyház szerint csak a férfi és nő szentségi házasságában folytatott fogamzásgátlás nálküli nemi viszony nem bűn, minden egyéb pedig igen (Megérne egy misét annak kiderítése, miért redukál le az Egyház mindent a nemiségre). És ha a társadalomban közmegegyezés van a házasság előtti viszonyról és a válásról, nem látom be, miért éppen két fiú szerelme számítana bűnnek (világosabb pillanataiban és magánbeszélgetésekben még a plébánosunk sem tartja bűnnek a tartós meleg kapcsolatokat).
Visszakanyarodva az eredeti bejegyzéshez:
- mi az, amibe így nem mersz belevágni, úgy viszont igen?
- gondolom, a két perc masszív buzizás nem neked személyesen szólt. Én helyre szoktam tenni a rólam semmit sem tudó ismerőseimet, ha ilyeneket mondanak, és azt hiszem, ez nem csupán önvédelem kérdése, hanem jó ízlésé, és ha nem volnék meleg, akkor is így tennék illetve így kellene tennie a többieknek is.
- csak olyannal tudnál boldog lenni, akit teljes mértékben ugyanaz az életmód vonz?? -
14. warum
2011. 06. 30. 21:57@Aurelio: Az nem fordulhat elő, hogy mindkettő miatt? :)
Az egyház és a társadalom véleménye kevésbé érdekel, mint a saját lelkiismeretem. A társadalmi norma olyan dolog, amit emberek alakítottak ki, helyben és időben két közösségnek egymással tökéletesen ellentétes normái is lehetnek, így az egy bizonyos szint után nem igazán érdekel. Az a vicc, hogy nem épp a homoszexualitás az, amivel a leginkább normaszegő vagyok. :)
Egyébként nem csak az egyház redukál le mindent a nemiségre, hanem alapvetően az emberiség. Ha egy városi utcán végighaladsz, egy újságosnál a címlapokat végigfutod, megnézel egy két perces reklámblokkot, akkor csak a szexet látod. S ez régebben is így volt, csak finomabban. Nézd meg egy népdal szövegét például...- Nem mondom, hogy hatalmas coming outjaim lennének, ha lenne valakim, de ezen a téren haladást akkor értem el, amikor volt valakim.
- Az esetek többségében nem érdekel, de ha rossz napom van, akkor még inkább magával tud rántani. Ez van, én ilyen vagyok, másnak ezt nem kell értenie.
- Igen. -
15. AndromedA
2011. 06. 30. 22:47Warum, azt kérdezed: "bevenném"?
Tíz éve élek kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban, kizárólag monogám és meleg vagyok, Istenben hívő, vallásomat gyakorló keresztyén, református, negyvenhez közel. Ifjúkorom társkeresése közben mindig első kérdésem az volt a "jelölthöz", hogy bevenné-e ama gyógyszert, mi kigyógyítja melegségéből. Ha a válasz igen volt, nem óhajtottam vele se találkozni, se beszélgetni a továbbiakban. Jól tettem.
Hadd kérdezzem meg Tőled, aki (mint írod): bevennéd. Kinek kell egy olyan társ, aki nem boldog teremtettségének valóságában, melegként, önmagaként. Mert nem (csak) a társas kapcsolatban meleg az ember, hanem lelke, gondolatai, gesztusai, vágyai, indulatai, minden (!) egész lénye, személyisége át van itatva ezzel a tulajdonsággal: homoszexualitásával.
Hogy akarsz boldog lenni úgy, hogy NEM TUDSZ BOLDOGAN AZ LENNI AKI VAGY és NEM AKARSZ AZ LENNI AKI VAGY. Ki önnön magát sem tudja elviselni, hát hogy szeressen őszintén, harmóniában másokat?Tudod mit, Warum, mielőtt bevennéd ama (hála Istennek nem létező, és soha nem is legyártható) tablettát, mielőtt kibújnál önnön bőrödből, mielőtt megtagadnád magad, és akit hitelesen szeretnél azért, hogy ne az legyél, aki most Te vagy, hát nyisd ki a szíved, csendesedj el, imádkozz ahhoz az Istenhez aki szeret és elfogad Téged (vajon így, "tablettástól" milyen lehet a Te Istenről alkotott képed?), és hagyd a tablettát másra, és szóba ne állj olyanokkal, kik tablettát vennének be, mert ezek önmagukban sem boldogok, és másokat sem tudnak soha boldoggá tenni...
Mi a melegség oka? -- a szeretet! Ezt a szeretetet gyógyítani nem lehet és nem is kell.
-
16. Helix
2011. 06. 30. 23:55Egy tabletta amitől varázsütésre nem a farokra hanem a bukszára izgulsz. Nekem nem segítene mert mindkettő rohadtul taszít. És neked? Te a szexuális beállítottsága miatt szeretsz és nem szeretsz bizonyos embereket? Ez a szemlélet épp az ami miatt annyira szenvedtek. Akkor mégis miért valljátok és erősítitek meg a kétkedéseitekkel? Ha azt hiszitek hogy azért utálnak titeket mert melegek vagytok és nem azért mert mert valójában rohadt idegesítő az attitűdötök az azt jelenti hogy ti magatok sem hiszitek hogy ez egy elfogadható dolog, mégis azt szajkózzátok hogy természetes és genetika és miegymás. (vagy talán mindenki hülye csak ti nem?)
És meg vagytok győződve hogy minden homofób egy aljas szemét és az a jó ha összeházasodhattok egy giccses szúnyoghálóval az arcotok előtt és fikarcnyi esély sincs rá hogy talán nem nektek van igazatok.
Ha meleg akarsz lenni akkor legyél és vállalt a velejáró kellemetlenségeket, ahogy a kozmetikus vállalja a fazongyantát, az urulógus meg a rektláis vizsgálatokat.
Én is vállalom a mizantrópsággal járó magányt. Szenvedek a nézeteimért. Tudod ki tett még így? Jézus. -
17. AndromedA
2011. 07. 01. 0:11@Helix: "varázsütésre nem a farokra hanem a bukszára izgulsz. Nekem nem segítene mert mindkettő rohadtul taszít."
Taszíííít mindkettő? Mármint a farok és a buXa is;-)) Vagy a hozzájuk teremtett emberkék zavarnak? Nos, "a mizantrópsággal járó magány" és az aszexualitás nem kéz a kézben, és homokon csókolva jár egymással;-))
Amúgy felesleges most Warum testvérem eléggé butácskára sikeredett (egy elkeseredett és társát nem találó meleg hajlamos arra, hogy olykor butaságokat is mondjon, írjon...), szóval felesleges többesszámot használnod ("a melegek"-re), mert sok boldog buzi van (én is az vagyok). Amúgy érvrendszered és a társadalmi valóság (nézz körül a hetero házasságokban és párkapcsolatokban boldogság-téren) éles ellentétben áll egymással, hiszen azzal ahogy érvelsz, tkp. a hetero társas- és házaskapcsolatokat is meg lehetne bélyegezni, hogy felettébb nagy hiábavalóságok;-))
Az igaz, hogy Jézus (is) szenvedett, nyilván hozzád hasonlóan a nézeteiért, Őt még keresztre is verték, csakhogy veled ellentétben Ő nagyon szerette az embereket. A buzikat is;-))
-
18. warum
2011. 07. 01. 0:18@AndromedA: az Istenről alkotott képem, igaz egyedi, de alapvetően pozitív és én jól elvagyok ezzel az Isten-képpel.
"Hogy akarsz boldog lenni úgy, hogy ... NEM AKARSZ AZ LENNI AKI VAGY." - Jogos és jó kérdés. Nyilván nem lehet úgy boldog az ember, hogy nem fogadja el magát. Igazából a poszt megírásának apropója az volt, hogy a jelenlegi tudásom birtokában valószínűbbnek látom azt, hogy könnyebb lenne elérnem a boldogságot heteróként, mint melegként. -
19. warum
2011. 07. 01. 0:27@Helix:
Nálam a szexuális beállítottság nem szempont a barátok megválasztásánál.
Egyszer sem szajkóztam azt, hogy a homoszexualitás természetes, épp az efelől érzett kétkedés vesz rá néha ilyen posztok megírására, ugyanis ellentétben sokakkal nem gondolom azt, hogy minden tudás birtokában lennék.
A melegházasságot sem támogatja minden meleg. -
20. AndrmedA
2011. 07. 01. 1:54@warum: Warum, ezt írod: "a jelenlegi tudásom birtokában valószínűbbnek látom azt, hogy könnyebb lenne elérnem a boldogságot heteróként, mint melegként."
És megtartani ezt a boldogságot tudnád?
Én ezt úgy látom inkább, hogy nem a tudásod, hanem jelenlegi (adott környezetben, társadalomban) tapasztalásod, tapasztalásaid alapján látod valószínűbbnek azt, hogy heteróként könnyebb lenne elérned a boldogságot, mint melegként. Nehéz folytonos ellenszélben érvényesülni, de gondolj bele: a repülőgép is ellenszélben kap szárnyra és szeli az égboltot;-))
Másrészt vigyázz, nehogy a sok kétely lassanként felőröljön. Valóban jobb kételkedni az igazságban, mint hinni a hazugságban, de ha az igazság (önazonosság) kérdőjeleződik meg, akkor a kétely tévútra vezet.
Nem lehet még az sem kérdés, hogy heteroként boldogabb lennél-e, mert ha nem vagy hetero, ennek a kérdésnek semmi értelme nincs. Mint ahogy annak sincs értelme, ha egy alacsony fekete hajú kismellű nő magas, szőke és dúskeblű akar lenni, mert azt hiszi (!), hogy úgy jobban tetszene a férfiaknak és úgy bezzeg boldogabb lenne... Hány ilyen megnyomorodott életet lehet látni!
Nyilván, ha körülnézel, és látod a sok korlátolt, homofób, minket melegeket kirekesztő és velünk (is) előítéletes embert, ha félsz a megbélyegződéstől, ha félsz látszódni (azaz belevakulsz, mert: "félsz látni, mert félsz hogy látnak") ebben a társadalomban, akkor felmerülhet benned és nyilván minden melegben az a kérdés, hogy heteróként boldogabban élne. Csakhogy az élet a heteroszexualitást sem jutalmazza egyértelműen vagy jobban boldogsággal: mit ad egyik kezével, elvesz a másikkal. Nézz körül, ismerj meg sorsokat, és belátod, csak az lehet boldog, aki ismeri, szereti, elfogadja önmagát, és azt az utatat járja, ami valóban hozzá illik. Hozzá: azaz egész lényéhez, személyiségéhez. (Olvasd el E. M. Forster: Maurice c. regényét, kiadta az Európa Könyvkiadó)
Tudom, nehéz a világ e táján megtapasztalni, hogy milyen az, amikor a homoszexualitás miatt nem diszkriminálnak. De a világ boldogabb részein sem önmagában attól boldog valaki, hogy hetero vagy meleg, hanem attól, hogy képes megtalálni azt, amire őszintén vágyik, képes értelmesen élni az életét, kölcsönös szeretetben kiteljesedni egy párkapcsolatban. Kívánom, hogy légy önmagad, és találd meg azt az embert, akivel kiépítheted azt a viszonylagos stabil biztonságot, melyben képes vagy boldog lenni. Mert boldognak lenni azt jelenti, hogy megelégedünk, örvendünk, megnyugszunk, építünk. Akivel megelégedsz és lelkileg-testileg kielégülsz, akivel építeni tudsz, az az ember lesz a társad, boldogságod kútfeje (de nem forrása, mert a forrás önmagad vagy).
Itt van ez a hosszabb-rövidebb földi élet, és eldöntheted, hogy kételyek közt örlődve, vagy a valósággal szembenézve és az árnyékok ellenére is örömmel élsz. Csak az talál, aki keres: és főleg aki tudja, hogy kit, mit és miért keres...
-
21. warum
2011. 07. 01. 14:43@AndrmedA: "És megtartani ezt a boldogságot tudnád?" - nem biztos, hogy kevésbé, mint bármely más boldogságot. :)
tudás=tapasztalat
A repülő sem magától kap szárnyra, hanem attól az irdatlan mennyiségű kerozintól, amit beletankolnak. :)
"ha egy alacsony fekete hajú kismellű nő magas, szőke és dúskeblű akar lenni" - úgy érzem egyébként, kicsit elbeszéltünk egymás mellett. Az alapfelvetésem az volt, hogy mi lenne, ha létezne egy olyan tabletta, ami egyetlen adottságodat képes megváltoztatni úgy, hogy a többit nem, s ezáltal a változás által lényegesen könnyebbé válna az életed. S erre egy példaként a homoszexualitást hoztam. De ha egy minimális kebellel rendelkező nőt és az egy csapásra történő mellnagyobbodást hoztam volna föl, szerintem az is így működne.
Nyilván az én véleményem az én élethelyzetemből adódik, mert én nem sokat veszítenék egy ilyen üzleten. Azt meg hagyjuk, hogy így vagyok jó, ahogy vagyok. Mert nem. És ezt akkor sem érezném így, ha történetesen heteró lennék. Ez van, sokakkal ellentétben nem tartom magam a világegyetem legtökéletesebb és legcsodálatosabb lényének. Bár törekszem arra, hogy az legyek. :D -
22. AndromedA
2011. 07. 01. 21:27@warum: "Azt meg hagyjuk, hogy így vagyok jó, ahogy vagyok. Mert nem. És ezt akkor sem érezném így, ha történetesen heteró lennék. "
Az a baj, hogy fogalmakat csúsztatsz egymásba: vállási "háttérből" érvelsz, de hibásan. A keresztyén életeszmény az, hogy az ember beismeri és vallja töredékességét, rész szerint valóságát, és Krisztusban keresi a tökéletest, hiszen Isten benne és általa adta a "második Ádám"-ot, a megváltást és az üdvösséget. Ahogy egyik református ének mondja Krisztusról: "én hamisság, bűn vagyok, Te igazság, élet", és ahogy Luther is megállapítja, az emberről: "simul iustus et peccator", azaz egyszerre megigazult (Isten által megigazított) és ugyanakkor bűnös, mely szüntelen Isten irgalmára szorul. Igen, ilyen az ember.
SENKI sem jó tehát úgy, ahogy van -- és EBBEN az egyben igazad van; de arra, amire és ahogyan ezt vonatkoztatod, történetesen a homoszexualitásra, vagy a heteroszexualitásra, nos ez a durva csúsztatás! Úgy gondolom, a keresztyén hitet önmagad "mazochizmusához", önmagad el nem fogadásához nem jó felhasználnod, mert a Krisztus-követés nem erről szól. Nyilván tégy belátásod szerint, a te dolgod, hogy miként éled meg hitedet és mely legitim teológiai irányzatnak, felekezetnek hallgatsz a bibliaértelmezésére, nagy a választék ugyanis. Az én lelkészem, és hozzáteszem, hogy még nagyon sok lelkész, akikkel eddig kapcsolatban álltam, egyáltalán nem homofób, sőt... Nagyon sok lelki támogatást kaptam ahhoz, hogy ne szorongjak (homoszexualitásom miatt sem!) vélt vagy valós okú félelmeim (pl. kiközösítés, elutasítás) miatt, hanem keressem és találjam meg azt a hozzám illő embert (férfit), akit szeretni tudok, és akivel egy monogám párkapcsolatban megélhetem azokat az ajándékokat, melyeket Isten nekem és társamnak elkészített. És egyben bizonyságot is teszek: rengeteg ajándékot kaptam az elmúlt évtized alatt, Isten áldása, kezének munkája érezhető az életemben, párkapcsolatomban. De belegondolok: egy őrült, bigott fundamentalista lelkészhez kerülve évekkel ezelőtt talán nem így alakul az életem: eltávolodtam volna Istentől és önmagamtól is.
Mindezt csak azért írom neked, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba: az, hogy senki nem jó úgy ahogy van, az igaz (a keresztyén hit szerint legalábbis), de ez nem vonatkozik és nem korlátozható a szexuális orientációra -- márpedig te ebbe az irányba engedted sejtetni e témát a "tablettával". Nézd, ha annyira tipródsz és bizonytalan vagy (Warum?!), és úgy érzed, hogy melegséged nem tudod elfogadni, vedd be a (hála Istennek nem létező) tablettát, és utána nézz tükörbe: vajon melegséget "elmúltával", vonzalmaid és vágyaid, érzéseit megahatározó vonásának eltörlésével nem te önmagad törölnéd el? Erre mondom azt, hogy ez tkp. önmegsemmisítés. Csakhogy a Krisztus miatti önmegtagadás és az ostoba önmegsemmisítés küzött hatalmas különbség van, de ez már egy más, nagyon messze elvivő téma. A betű megöl, a Lélek megelevenít. Ennyi hozzáfűznivalóm volt ehhez a bejegyzéshez, köszönöm hogy "meghallgattál". Találd meg a harmóniát és a hozzád illő társat, és önmarcangolások, folytonos kérdésfelvetések helyett élj, légy boldog. Az Úr áldjon!
-
23. warum
2011. 07. 02. 10:59@AndromedA: Én köszönöm, hogy hozzászóltál! :)
-
24. meztelencsiga
2011. 07. 02. 18:38OMG! van akiben ilyen felmerül???
-
25. warum
2011. 07. 03. 0:06@meztelencsiga: hát, igen, van ilyen utolsó szar szemét... :)
-
26. SPF2
2011. 07. 04. 0:37warum, nem vagy utolsó szar szemét, na! Megvédelek magadtól. :)
-
27. warum
2011. 07. 04. 22:00Ez egy többé-kevésbé ironikus megjegyzés volt. :) Szóval nem kell senkit megvédened senkitől. De azért kösz. :)
-
28. AndromedA
2011. 07. 05. 8:27"Leszoktató kúra" és a "csodatabletta" totális kudarca..., az elveszett évek...
Magyar emberek, őszinte vallomás: ritka ez hazánktáján, és értékelendő. Nem mellesleg tanulságos, megnézendő:
Meleg szemmel 19. - Apu meleg!
www.youtube.com/watch?v=I3WF0RnJtVI -
29. warum
2011. 07. 05. 11:24@AndromedA: Köszi, majd megnézem és reagálok.
-
30. warum
2011. 07. 06. 4:24@AndromedA: Köszönöm a videót, megnéztem. Nos, nem valószínű, hogy örülni fogsz a véleményemnek, de legyen.
Én igazából nem a meleg apát sajnáltam, hanem az ex-feleséget. Mert a fickónak még van esélye arra, hogy találjon magának párt, viszont egy negyven közeli nőnek három gyerekkel erre semmi esélye nincs. Szóval leginkább ő szívta meg a történetet.
Másrészt, én bevallottan konzervatív vagyok. Szóval úgy gondolom, ha az ember összehozott három gyereket (valljuk be, egy gyerek lehet véletlen, de három már nem), akkor azokért felelősséggel tartozik. Tehát nem léphet le akármikor "pasizni". Ezt ugyanúgy érvényesnek tartom arra az esetre is, ha apuci egy fiatalabb lányra fanyalodik rá.
Lehet, hogy könnyen ítélek, mert nem vagyok ilyen helyzetben. Sőt, biztos, hogy könnyen ítélek.
És szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem házasságkötés után jöttem rá, hogy nem a női test, hanem a férfi vonz. De ez a film heteróként - feltételezve azt, hogy van némi empatikus készségem - még inkább a melegek ellen hangolna. -
31. warum
2011. 07. 06. 4:25@AndromedA: Amúgy az elvesztegetett évek tekintetében tökéletesen igazad van, ezt én is egyre gyakrabban érzem. De mindenki a saját hibáiból tanul.
-
32. AndromedA
2011. 07. 06. 9:05@warum: Warum, tkp. egyetértek azzal, amit írsz, mely szerint inkább a nőt (volt feleséget) sajnálod. Tényleg "ő szívta meg a történetet". Azonban nem mindegy, hogy ezzel a helyzettel (mely egyáltalán nem ritka) két ember mit tud kezdeni: főleg, ha már saját gyermekeik is vannak.
Azzal is egyetértek veled, hogy ha már házasság után van közös gyermek is, akkor mindkét fél felelősségel tartozik a gyermekek iránt. De ezt nem lehet csak így általánosan kimondani, hanem pontosan körül kell írni, hogy meddig, miben, és hol-hogyan kell ez a felelősség megnyilvánuljon. Ugyanis önmagában a gyermekek miatt nem válhat áldozattá a szülő sem, tehát a szülői felelőség (anyagi felelősségvállalás is) körülhatárolható és körülhatárolandó, és nem jelenti azt, hogy (az adott esetben a melegségét felismerő szülő) lemondjon további életéről, boldogságáról csupán a másik fél kedve miatt, hiszen jóllehet "tragikus történet", de nem mindegy, hogy egy törésvonal mentén hány ember élete jut válságba. A mártíromság, az "önfeláldozó szülő tünetegyüttes" soha nem tesz jót a gyermeknek, de az adott párkapcsolatnak sem... Ha pl. kiderül a férj melegsége, a feleség ezt tudja kezelni, vagy ketten tudják a helyzetet menedzselni, akkor van megoldás. De semmi estere sem megoldás az, ha a férj melegként lemond arról, hogy az legyen aki valójában: mert így önmaga is boldogtalan lesz és egy boldogtalan ember a másikat (adott esetben a feleséget) sem tudja boldoggá tenni.Írod, hogy "De ez a film heteróként – feltételezve azt, hogy van némi empatikus készségem - még inkább a melegek ellen hangolna.", nyilván, lehet, de látva, hogy döntően a legtöbb válás heteroszexuális közegben és/vagy érdekeltség miatt történik (egyik fél beleszeret másba, a férj nőzni kezd etc.), a heteroszexualitást senki nem hibáztatja a válások miatt. Ezt csak azért jelzem, mert ki kell mondani.
Írod, hogy "bevallottan konzervatív" vagy: értem, megértem (csak a korlát ne legyen karám, legfeljebb kapaszkodó...) volt idő, mikor én is körülhatároltam magam bizonyos besorolásokkal, azonban önmagában a "konzervatív" nem jelent semmit, hiszen az "értékőrzésnek" is van kerete és tartalma. A fogalmak zűrzavarában élünk, mert én pl. hitemet gyakorló, egyázamat tisztelő református vagyok (ez elvileg a "konzervatív" csoportba sorolna), de adott esetben az értékőrzésem és elköteleződésem nem jelent elvakultságot és megkérdőjelezés-mentességet, tehát rámüthető a "progresszív" vagy a "liberális" stigma is. Napjainkban én teljesen értlmetlennek látom a "konzervatív" és "liberális" szavak használatát (öndefinícióként főleg!): sok "liberális" homofób van, és nem kevés "konzervatív" ember van, aki a melegekkel elfogadó, és pl. a monogám meleg párkapcsolatot elismeri...
Az "elvesztegetett évek"-ről jut még eszembe: mi melegek hajlamosak vagyunk sokszor felelőtlenül pazarolni az időt, olykor kétségekre, máskor félelmekre vagy egyebekre hivatkozva. Kinek-kinek útkeresése azonban nem spórolható meg (ha orientáció terén nem, akkor párkapocsolat terén), de egy biztos, a természetes érési folyamat nem tévesztendő össze a meddő időfecsérléssel, a félelmekből fakadó döntésképtelenséggel, az élet (életvitel) rendezetlenségével, tettek elodázásával. Egy szépen kimulkált illusztráció erre az időhúzásra-találkozásra-felismerésre-megatlálásra pl. az Arizona Sky c. film: ha van türelmed-kedved, töltsd le, nézd meg (felirat javasolt hozzá, mert elég borzalmas angolt beszélnek a filmben).
Arizona Sky (2008), rendezte Jeffery London
gayinterestfilms.blogspot.com/2009/03/arizona-sky-2008-usa-dir-jeffery-london.htmlLetöltés (8 db. ".rar önkicsom." rész) a "Post Information: Arizona Sky"-nál, tehát itt:
www.mediafire.com/?rfgmntrynhha9Angol nyelvű filmfelirat a filmhez itt érhető el:
www.allsubs.org/subs-download2/arizona-sky-eng-en/2708741/
vagy
www.allsubs.org/subs-download2/arizona-sky-en/2063410/ -
33. warum
2011. 07. 06. 22:56@AndromedA: Ö, igen, hajnalban (ráadásul némi borgőzzel a fejemben) már nem biztos, hogy pontosan fogalmazok. :) Szóval társadalmi kérdésekben konzervatív vagyok. Egyébként meg azt, hogy mit gondolok a kategorizálásról, az ezt követő posztjaim egyikében olvashatod.
"tehát a szülői felelőség (anyagi felelősségvállalás is) körülhatárolható és körülhatárolandó, és nem jelenti azt, hogy (az adott esetben a melegségét felismerő szülő) lemondjon további életéről, boldogságáról csupán a másik fél kedve miatt" - szerintem meg ha a három gyerek és a feleség boldogsága a tét, akkor inkább egy embernek kell lemondania róla, mint a másik négynek. De persze abban igazad van, hogy az esetek többségében az egyik fél boldogtalansága következtében a másik is az lesz.
A gyerekeknek amúgy egész biztosan nem tesz jót egy válás, meg a kétévente lecserélt pótmamák-pótpapák...Egyébként meg - de Te ezt biztos jobban tudod - egy kapcsolatban elég gyakran kell lemondani valamiről, amiről, ha egyedül élne az ember, nem kellene lemondania.
"döntően a legtöbb válás heteroszexuális közegben és/vagy érdekeltség miatt történik " - mert a legtöbb ember heteroszexuális. Amúgy meg manapság egy meleg kevésbé kényszerül arra, hogy hetero házasságot kössön, s ezért kevesebbszer fordul elő, hogy a válóok az egyik fél homoszexualitása.
Én alapvetően hajlamos vagyok fecsérelni az időmet. :) Szerintem ez nem a melegség következménye.
Kösz a filmet, igyekszem megnézni. :)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
"Felezzünk,akkor legalább "bik" vónánk..."
Ezt Te sütötted el pár éve. :D
Később azt mondtad,hogy így,hogy ilyenek vagyunk,legalább nem kell sz@ros pelust cserélni,és éjszakákat átvirrsztani,amikor jön a gyerek foga, s azért sem kel majd aggódni,hogy 15 évesen későn ér haza a buliból...
Én is bevenném,mert csendes, kiegyensúlyozott kispolgári létre vágyom,hétvégi állatkert látogatással,és egy szép,szerető feleséggel.
Jah,bogyó nélkül biztosan nem menne?!